„Utaid, Uram, mutasd meg!”
– Hitvalló állásfoglalás –
„Minden posztkommunista országnak két forradalomra van szüksége: el?ször a kommunizmus, majd a posztkommunizmus ellen.” (Václav Havel)
Internetes hálón érkezett a Királyhágómellék Lelkészi Karának Tagjaihoz, és nemcsak elektronikus postán, hanem Partium polgármestereihez, megyei vezet?ihez és parlamenti képvisel?ihez a 354/2013. számon iktatott levél útján is megérkezett Cs?ry István püspök-utódom és Varga Attila f?gondnok egyházkerületi–RMDSZ csúcstalálkozóra szóló meghívója.
A meghívóban és a meghirdetett napirenden Egyházkerületünk „természetes szövetségeseiként” tüntetik fel a Fidesz–KDNP-t, valamint az RMDSZ-t, továbbá olyan személyeket, mint Szabó Ödön újdonsült parlamenti képvisel?t és Seres Dénes levitézlett pártkatonát, akik eddigi politikai és közéleti tevékenységükkel mérhetetlen károkat okoztak Anyaszentegyházunknak, valamint erdélyi-partiumi közösségünknek. Társel?adóként tartanak velük el?adást az a Cs?ry István volt püspökhelyettes, valamint Forró László volt közigazgatási el?adótanácsos, akikkel a megel?z?, több mint egy évtizedben közösen vettük fel a harcot a nevezett egyházrabló és egyházromboló politikai szerencselovagokkal szemben.
Nevezett egyházi Szolgatársaim vonatkozásában joggal vet?dik fel a megkerülhetetlen kérdés: akkor voltak-e ?szinték, amikor hivatásuknak megfelel?en az egyházi tulajdont – az elorozott Ady-központot – védték a Zuschlág-féle Szabó Ödön etnobizniszen alapuló b?nszövetkezetét?l, vagy a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumot mentették a nemzeti és egyházi örökségünket önként kiszolgáltató Seres pártvezért?l – vagy pedig most, amikor éppen velük sz?rik össze a levet, és az ? közrem?ködésükkel próbálják beterelni Egyházunkat az RMDSZ-es magyar f?hatalom aklába?!
A kérdés hasonlóképpen tev?dik fel Temesvár és Szatmárnémeti viszonylatában. Volt jeles Munkatársaim mindvégig a Temesváron elkezd?dött (1989) – egyházi – rendszerváltozás elkötelezett híveiként „vitézkedtek”, 2003 februárjában pedig a szatmárnémeti Rendkívüli Egyházkerületi Autonómia-Közgy?lés szervezésében oroszlánrészt vállaltak. Akkor hazudtak – vagy pedig most mondanak „igazat”?
Az el?adók között Varga Attila f?gondnok, volt RMDSZ-es képvisel? neve is ott szerepel – azé az emberé, aki annak idején még az egyházi szolgálatot is elvtelenül odahagyta, aki Szatmárnémetiben egyenesen a barikád ellenkez? oldalára állott, és akit egyébként Egyházkerületünk élére törvényellenes módon ejt?erny?zött be a román politikai hatalom uszályába kapaszkodó RMDSZ-párt.
Okkal kérdezzük tehát: mely úrnak szolgálnak ezek a köpönyegüket megfordított emberek? Szatmár nagy szülöttjének, Dsida Jen?nek a versével felelünk a kérdésre: „Krisztusnak és Pilátusnak / Egyformán szolgálni nem lehet”.
Hasonlatosképpen az RMDSZ-nomenklatúrának és a Fidesznek, Gyurcsánynak és Orbánnak, a magyarországi balliberális figurákkal lepaktáló bihari zsákmányszerz? politikai aktoroknak és a magyar nemzetpolitika megújítóinak sem lehet egyszerre szolgálni.
„Két úrnak szolgálni nem lehet” – tanítja Krisztus Urunk (Mt. 6,24). „Meddig sántikáltok kétfelé?” – szegzi nekünk a kérdést Illés próféta (I.Kir. 18,21) . „Utaid, Uram, mutasd meg” – imádkozzuk és énekeljük a Zsoltáros szavával (25. Zsoltár).
Annak idején voltak, akik a Ceau?escu útján tévelyegtek. Nem kevesen Papp László, a diktatúrát kiszolgáló egykori püspök útjára tévedtek. Krisztus Urunk viszont maga magát nevezi „az útnak” és „az igazságnak” (Jn. 14,6).
1989 Szabadító Karácsonyán népünk és Anyaszentegyházunk visszatért az Ige útjára, Krisztus ama „keskeny ösvényére”. Mostani eltévelyedésünkb?l erre az útra kell újból visszatalálnunk. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület mostani irányvétele azonban nem erre az útra, hanem a posztkommunista társadalmi visszarendez?déssel egyazon irányba haladó egyházi visszarendez?dés útjára vall.
Jelek szerint mostani egyházpolitikánknak szüksége van a kisebb-nagyobb el?nyöket és pénzt osztó hatalomra – a hatalombarát magyar politikai nomenklatúrának viszont, márcsak önmaga legitimációja céljából is, szintén nagy szüksége van az egyházakra. Továbbá a háttérben még mindig ott ólálkodnak és húzogatják a szálakat a titkosszolgák. – Az emberi gyarlóságok és egyebek mellett ezek a tényez?k szolgálhatnak magyarázatul a nyilvánvaló egyházi anti-pálfordulásra.
Mi, akik megjártuk a román nacionál-kommunizmus és a Ceau?escu-diktatúra mélységeit, másfel?l pedig megtapasztaltuk Isten szabadító kegyelmét – nem nyugodhatunk bele, nem hagyhatjuk, hogy népünk, partiumi magyarságunk vesztére Anyaszentegyházunk a régi, babiloni útra tévedjen!
Mindezeket szem el?tt tartva és megfontolva, Egyházkerületünk vezet?ségének ezen, egészen nyíltan és explicit módon képviselt politikai iránytévesztését?l határozottan és egyértelm?en elhatárolódom. A Reformáció örök id?szer?ségének jegyében meggy?z?désemet fejezem ki, hogy az erkölcsi és egyháztársadalmi megújulás temesvári útján kell tovább haladnunk.
Strasbourg, 2013. április 18.
T?kés László
[Forrás: T?kés László EP-képvisel? sajtóirodája]
